Egy év Finnországban :)

Sziasztok!

Régóta terveztem, hogy megírom a befejezést a történethez, hiszen erre Finnországban már nem volt időm.
Arról akartam még írni a szünettel kapcsolatban, hogy június 13-án megünnepeltük Bonnie 18. szülinapját és hogy június végén Bonnie családjával elmentem a Muumimaailmába, azaz a Múminvilágba. :) Ez utóbbi az egyik legemlékezetesebb finnországi élményem lett végül. :D Rengeteget nevettünk és jó volt újra kisgyerek módjára viselkedni. :) Az utolsó napokat a családdal töltöttem és persze igyekeztem kiválasztani a maradék cuccomból azt a 20 kilót, amit haza akarok vinni. :D (Éljen a reptéri súlykorlátozás...)

Ha nem csal az emlékezetem, június 27-én jött el az a pillanat, hogy el kellett búcsúzni a fogadócsaládomtól és magam mögött kellett hagynom azt a finnországi életet, amit gyakorlatilag a semmiből, sok nevetés és könny árán sikerült felépítenem... Iszonyúan nehéz volt, de tudtam, hogy ez nem tarthat örökké, előbb-utóbb sajnos menni kell. Viszont azt is tudtam, hogy az itt megkötött barátságok egy része egy életre szól, és ez valamilyen szinten vigaszt nyújtott. :)

A következő állomás a YES-tábor, azaz a Young Europeans Seminar című YFU-s rendezvény volt, aminek abban az évben a magyar YFU csapata volt az egyik főszervezője. Addigi életem legnagyobb bulija volt, és ebben szerintem sokan egyetértenek velem :) Hihetetlen élmény, amikor leszállsz a buszról egy németországi tó mellett lévő, nagyon szép táborban, és egyik pillanatról a másikra elvegyülsz több száz, különböző nyelveket beszélő diák között... :D Sok jó program volt, strandoltunk, táncoltunk, megismerhettünk rengeteg embert és kultúrát, és megoszthattuk egymással a gondolatainkat többek között a tábor témájáról, a migrációról is. Emellett csodás volt újra magyarul beszélni úgy, hogy közben még nem kell megbirkózni a hazatéréshez kapcsolódó érzelemáradattal. :) Bár vicces, amikor az embernek ezt mondják aznap, amikor újra megpróbál normálisan kommunikálni az anyanyelvén: "Olyan édes az akcentusod!" XD De megnyugtat, hogy nem csak én beszéltem furán... :)

Viszont (bármilyen jó) a YES sem tart örökké. :) Ekkor pedig jön az a pillanat, amikor az ember hazatér. Évekkel ezelőtt volt, de tisztán emlékszem arra a pillanatra, amikor (az összes YES-en résztvevő magyar által dedikált) magyar zászlóval a vállamon leszálltam a buszról és megláttam apát, mögötte a kivilágított Lánchidat és egész egyszerűen nekiálltam zokogni... :D Épp annyira nehéz volt felfogni, hogy "igen, itthon vagyok, nem csak álmodom", mint amennyire örültem neki és vártam, hogy ez végre megtörténjen. :) Hiányzott Magyarország, a családom, a barátaim, mégis jóval nehezebb volt újra beilleszkedni, mint amire számítottam. A következőkben erről írok egy kicsit...

A hazatérésem utáni napon volt nálunk egy kis kerti party, ahol anyuék és a barátaim mindent megtettek azért, hogy újra otthon érezzem magam. :) Megcsinálták a kedvenc kajáimat is, de arra valahogy senki sem számított (még én sem), hogy ránézni is alig bírok majd... XD Ez mindössze annak volt köszönhető, hogy míg a finneknél az az étel, ami meg van sózva, már nagyon fűszeresnek számít, itthon azért elég jól állunk fűszeres és zsíros ételekből, amiket hetekig nem bírt befogadni a szervezetem. :D Úgyhogy a családom legnagyobb kétségbeesésére egy ideig (öntet nélküli, fűszerezetlen, nyers zöldségekből álló) salátákon éltem. :D De ez is csak átmeneti állapot volt... Épp olyan, mint ahogy kezdetben a finn kajákhoz viszonyultam. :)

A nyár ezután azzal telt, hogy újra megtanultam magyarul, igyekeztem átnézni a tankönyveimet, hogy ne tűnjek teljesen hülyének a suliban szeptemberben és felfedeztem a változásokat Pápán. :) Augusztus végén bementem a suliba, hogy találkozzak a leendő osztályfőnökömmel és néhány már ismer és akkor még ismeretlen leendő osztálytárssal. Ekkor vette kezdetét a "mondj valamit finnül"-szindróma, ami elég hamar az őrületbe kergetett, de azért egy darabig jól tűrtem a dolgot, még mosolyogtam is hozzá. :D Szerencsémre az osztályom elég hamar megszokott, én pedig ezért kezdettől fogva hálás voltam nekik. :) A végére már úgy éreztem, mintha mindig is közéjük tartoztam volna és a mai napig imádom őket és nagyon hiányoznak, mióta elkezdődött az egyetem! ;)

Nehéz kitalálnom, hogy hol legyen vége ennek a történetnek... Nehéz, hiszen amit Finnországban átéltem az a mai napig az életem része maradt. Tartom a kapcsolatot a barátaimmal és a fogadócsaládommal, ők is voltak már nálam Magyarországon és én is többször visszamentem látogatóba Forssába. Évek teltek el, de mintha tegnap lett volna ez az egész. Szeretem őket és szeretem Finnországot, lett egy második családom és lett egy második hazám. Ez egy olyan élmény, amit soha senki nem vehet el tőlem és ami fontos szerepet játszott abban, hogy azzá váltam, aki most vagyok. Hálás vagyok a sorsnak, hogy megadta nekem ezt a lehetőséget, és egyetlen percig sem bánom, hogy belevágtam ebbe a kalandba. Mindenkinek, aki elég bátorságot és kitartást érez magában, csak ajánlani tudom a cserediáklétet, mert sokat lehet belőle tanulni! :)

Remélem sok leendő cserediáknak kívánhatok ezúton szép évet! :)

Puszi,

Viki

Sziasztok!

Nah, most elkezdem leírni, hogy mi is történt a szünetben, de valószínûleg max. a feléig jutok ma. Nos, az idô nagy részét punnyadással töltöttem, néhány érdekesebb nap volt, ezekrôl fogok hosszabban írni. Punnyadás alatt azt értsétek, hogy míg a szülôk dolgoztak, a hugik a nagyinál voltak, addig én sokat msn-eztem, olvastam, dvd-ztem és néztem ki a fejembôl. Ebbôl kb. két nap elég is, aztán az ember elkezdi unni magát. Szerencsére 4-én, szerdán a YFU programot szervzett nekünk Helsinkibe. Reggel 9-kor volt találkozó (brrr, utálok korán kelni...), aztán irány a Fazer csokigyár... Óriási élmény volt, és nem csak az ingyen kóstoló miatt... :P Már az elején bevásároltunk egy kicsit a boltban... A legjobb részrôl persze nincs képem, ez az volt, amikor bementünk arra a részre, ahol a gyártás folyik. Védôruciba öltöztettek minket, azaz mûtôs-sapka a fejen és mûanyag-zacsik a lábon... Állati volt! Olyan jókat röhögtünk magunkon és egymáson!!! XD Szal, megnéztük hol gyártják a csokit és cukrokat, aztán jött az a rész, ahol annyit ehetsz, amennyit bírsz... Hihetetlen, de én, aki amúgy naphosszat képes vagyok cukrot enni, ott néhány csoki és cukor után eljutottam arra a szintre, hogy még egy és jön vissza az egész... A második csoporttal mentünk ki (András, Flóra és én), mert már tényleg sürgôs volt vmi innivalóval leöblíteni a csokit. Ellenben Eszter még a mi távozásunk után 20 perccel is élvezte a lehetôséget, hogy annyi rumos cukrot ehet, amennyit bír... Állítólag 30-tól be lehet rúgni, úgyhogy ô csak 22-t evett. XD Bár még így is széles volt a mosolya... :P Kifelé menet katunk egy csomag ingyen kaját (szegény éhezô cserediákok...), aztán mentünk vissza Helsinki belvárosába. Itt avn néhány kép:

Flóra és Eszter a boltban...

Na meg persze én is eltöltöttem egy kis idôt ott... :D

Egy oszlop csurig csokival... Jól mutatna otthon is! XD

A buszon visszafelé Lydiával, a kínai barátnômmel. :)

Nah, miután visszaértünk Helsinkibe, lepakoltunk a csajokkal egy csomagmegôrzônél, hogy ne kelljen annyi cuccot magunkkal cipelni, majd megkerestük a kikötôt, ahonnan Soumenlinnába indult a hajó. Suomenlinna egy szigeten lévô vár, ami még Helsinkihez tartozik, de a blevárostól 20 perces hajóút választja el. A szigetre megérkezve elszakadtunk a YFU-s csoporttól, mivel nem volt semmi szervezett program és onnan nem is mentünk tovább velük a vidámparkba este. A sziget egy nyugis részén telepedtünk le, ahol fôleg beszélgetéssel töltöttük az idôt. Na meg persze készítettünk rengeteg képet. Mikor kellôképpen kipihetük (és a megbeszélt témák következtében kisírtuk) magunkat körbejártuk kicsit a szigetet. A körbejárásnak 2 oka volt: elôször megnéztük a várat, aztán nem találtunk vissza a kikötôbe, úgyhogy kóvályogtunk egy kicsit... :) De szerencsére volt, aki útbaigazítson. :P Este 6 körül mentünk vissza Helsinkibe, ahol még vettem egy ôrült pólót a nôvéremnek, aztán sajna indultak a buszok... Néhány kép Suomenlinnából:

Flóra a hajón, kezében az emlékkönyvemmel. :)

A szigeten.

Flóra kémleli a láthatárt... :D

Eszter

Flóra megmutatja nekünk az undorító zöld trutyit, amin ôk nagy bátran át is keltek, hogy megnézzenek egy kisebb szigetet/nagyobb sziklát a túloldalon... HYI!!!!! Undorító volt már ránézni is...

Hülyülés útban a vár felé... Aprócska kis ágyú volt, nem?!

Viki és az épp virágozni kezdô orgonabokor június 4-én... Még midig találni egy csomó virágzó orgonabokrot Finnországban!!!!!

Egy újabb kép, aminek láttán anya felkiáltana: "Ne ülj az ablakba!"... És jelen esetben igaza is lenne, ugyanis pár métert simán lehetne zuhanni a másik oldalon... :)

Útban visszafelé Helsinkibe... A képen a minket követô sirályok egy része látható. Az normális, hogy egy csomó sirály üldöz egy hajót???

Nah, 4-e után jött pár nap, amit punnyadással és takarítással töltöttem, majd szombaton reggel anyuék megérkeztek Forssába. Megmutattam nekik a belvárost, a házat és a családot, aztán az apukáim grillen megcsinálták a kaját, és kiscsaládom majdnem összes tagja együtt ebédelt. Azért csak majdnem, mert a nôvérem nem tudott jönni. (Remélem azért sikerült kárpótólni a "musta lammas"-pólóval... :P) Délután jöttek a nagyiék is látogatóba, ami nekem azt jelentette, hogy három nyelvet váltogtava beszéltem: anyunak magyarra kellett fordítani, a nagyinak finnre és a szülôk angol nyelvû beszélgetésébe is bekapcsolódtam néha. Egy idô után enyhén szólva zsongott a fejem... :) Délután anyuék indultak vissza Helsinkibe, de elôtte még csináltunk néhány képet:

A magyar család, ahonnan Edi azért eléggé hiányzik. (Mi a fenéért álltunk mi a kuka mellé???)

A finn család. Tessék szépen észrevenni a gyerekek új hajszínét: Sofiának világosszôke csíkok vannak a hajában, Roosa teljesen beszôkült, Fanniból meg vörös ördög lett iskä szerint. :) Én most a gesztenyebarnával próbálkoztam, sztem egész jó lett. :) Péntek este fodrászkodtunk, hogy mindenki jól nézzen ki, mire anyuék jönnek... XD

Valamint egy olyan kép, ahol az összes szülômmel együtt vagyok látható... :D

Miután anyuék elmentek (és elvittek úgy 50 kilót a cuccomból), meglátogattuk a barátainkat a nyaralójukban. Egy éjszakát voltunk ott.

A barátnôm anyukája, a finn tanárnôm egy kis magyar szuvenírrel. :)

A nyaraló.

A stég, ahonnan a kb. 15 fokos tóba ugrottunk szauna után. Naggyon jó volt. :D Augusztus óta elôször úsztam tóban. :)

Naplemente fél 11-kor.

Vasárnap délután mentünk haza a nyaralóból. (Amúgy a nyaraló mellett leparkolt lakókocsiban aludtunk.) Vasárnap este a hugik mentek vissza a nagyiékhoz, hozzám meg vendégségbe jött Bonnie, a hong kongi barátnôm. Elhülyültünk együtt 3 napot, aztán szerdán reggel ô ment Helsnkibe, én meg mentem Tamperébe, YFU-s év végi találkozóra, ami elvileg piknik lett volna, ha nem esik az esô. Így hát megérkeztem a vasútállomásra délután 2-kor és egybôl helyi lakosok segítségét kellett kérnem, mert még halvány lövésem sem volt, merre van a fôkönyvtár, ahol találkoznom kellett a többiekkel. Szerencsére két gyanútlan járókelô segítségével végül fél óra alatt megtaláltam a könyvtárat, aztán be is ültem oda olvasni egy kicsit a tali elôtt. Találtam kb. 30 magyar nyelvû könyvet, amik közül a Baranyai népmeséket választottam unalomûzônek. 3-kor találkoztunk a körzet többi cserediákjával és a vezetônkkel, aztán beültünk egy bérelt terembe a könyvtár épületében. Kezdetnek beszélgettünk egy kicsit arról, hogy kivel mi újság, ami elég is volt ahhoz, hogy kiderüljön: mindannyian egész jól beszélünk finnül. Utána jöttek a hazamenetellel kapcsolatos témák, amirôl elég szûkszavúan nyilatkoztunk, aztán megérkeztek a meghívott vendégek: volt és leendô cserediákok, akik teljesen le voltak döbbenve attól, hogy mi beszélünk finnül. :P Ezután már mindenki mindenrôl beszélt, úgyhogy szinte nem is lehetett belénk folyatni a szót. Addigra már mindenféle édesség volt elôttünk: chpis, csoki, süti, cukor meg a fene tudja, hogy még mi nem. Vki még cseresznyét is hozott! :D Szóval végül jó kis összejövetel lett belôle, sajnáltam is, hogy fél 6-kor el kellett onnan mennem. Mi a fenéért nincs busz 6 után??? Na mindegy, hagyjuk. :P Itt egy csoportkép:

Na, ez volt akkor június 11-e. Utána megint punnyadás pár napig, aztán péntek 13-a volt a következô említésre méltó nap. De errôl majd kicsit késôbb...

Puszi mindenkinek!

Hello!

Nos, május 30-án (huh, de régen volt az már...) volt a suliban a tavaszünnep, ami igazából csak annyi volt, h buliztunk egyet a tavasz és a suli utolsó napján. Volt egy ún. hupitunti = vidám óra (nem tudom, hogyan lehetne ezt jobban lefordítani...), amiben diákok és tanárok léphettek fel, ha akartak. Na meg ha megkérték ôket... Az ofôm mondta kb. egy hónapja, hogy szeretné, ha lenne egy talk-show a cserediákokkal... finnül! Nah, a hong kongi barátnôm egybôl mondta, hogy neki ez nem fog menni, én meg közöltem, hogy csak akkor vállalom, ha elôre megkapom a kérdéseket, mert kell egy kis idô, amíg kitalálom a válaszokat... Szal 29-én este megírtam a válaszaimat, 30-én reggel 9-kor pedig velünk kezdôdött a hupitinti. A német csajjal igyekeztünk szellemes válaszokat adni, nehogy túl uncsi legyen a talk-show és szerencsére egész sokat nevetett a közönség (nem a nyelvtani hibákon). :D Utána volt egy csajbanda, akik beöltöztek Spice Girlsnek és playbeckelve táncoltak pontosan abban a nagyon gagyi stílusban, ami a bandára anno jellemzô volt... Jókat nevettünk. XD De ez még semmi sem volt a tanárok improvizáló színjátékához képest... Az biosz/föci-tanárom és a drámatanárom egy tinédzser szerelmespárt alakított, az ofôm egy részeget, aki diszkózenére vonaglott, az igazgató meg az aranyos kisdiákot, azt a típust, akit általában naponta laposra vernek a nagyobbak. Na meg volt még egy s más... De a legjobb a dumájuk volt... Kész, ennél a produkciónál már egész egyszerûen padlón voltunk és sírtunk a röhögéstôl... Itt egy kép, a címe A tanári kar kicsit másképp:

Na meg az igazgató bácsi... :P

A hupitunti végén az igazgató megköszönte nekünk az egész évet és adott nekünk néhány igazán finnes ajándékot. Utána megkaptuk az utolsó dolgozatokat:
1. matek 10-es (hibátlan)
2. társadalomismeret 8-as :D
3. francia 10-es (rosszabbnak gondoltam)
4. orosz 10-es (nem hittem el!!!! király, nem?!)
5. rajz 9-es (ez is jobb, mint amilyen lenni szokott)
Dogaosztáskor majdnem minden tanárral fényképezkedtem egyet, aztán nehéz szívvel, majdnem sírva hagytam el az iskolát... Ilyen is csak egyszer volt eddig, tavaly év végén, mielôtt jöttem. :) Suli után irány haza pakolni, ugyanis a hétvégét Bonnie-nál, a hong kongi barátnômnél töltöttem. Délután 4 felé érkeztünk meg hozzájuk és a nap nagy részét azzal töltöttük, hogy minden olyan témáról beszélgettünk, ami csak eszünkbe jutott. :P Ez olyan jól sikerült, hogy másnap reggel alig bírtam felkelni... Márpedig szombat reggel hajnali ébresztô volt, mert a barátnôm falun lakik, úgyhogy a suliba busszal mentünk. 10-kor kezdôdött a biziosztás, ami igazából egy darab papír átvételét jelenti. :D A ballagás/évzáró-jellegû eseményre nem volt kötelezô menni, úgyhogy azt kihagytuk a barátnômmel, de az ofônk megtanított nekünk egy dalt, amit midig elénekelnek az év végén. Szal nem sok mindenrôl maradtunk le. :D Biziosztás után minden barátnônk a nyakunkba borult egy ölelésre, aztán könnyekkel küzdve leléptünk. Délután haldokoltam pár órát, de aztán szerencsére gyógyszer hatására minden oké lett, úgyhogy megint jól elhülyültük a napot a barátnômmel. Vasárnap délelôtt mentem haza, hogy elkezdjem élvezni a szünetet, amirôl talán holnap végre lesz idôm írni... Addig is olvasgassátok ezt a bejegyzést, amit amúgy június 6-án kezdtem el írni, szóval lehet, hogy nem igazán egységes... XD

Puszi mindenkinek!

Sziasztok!

Van itt pár kép még régebbrôl...

1. Az utolsó énekkari koncertrôl.... A kicsik:

Kicsik és nagyok:

A nagyok szoprán szólama:

2. Hämeenlinnáról:

A fólyóparton. Ekkor a várnak még a közelében sem jártunk a barátnômmel és térkép híján csak reméltük, hogy jó irányba haladunk... :)

Nah, ekkor már ôszinte volt a mosolyom, mert egy irányjelzô tábla szerint már elég közel jártunk a várhoz... XD

Két kép a várról (nem saját képek, de talán jobb is :P):

A várban volt néhány többé-kevésbé rejtett átjáró, ilyenek:

A vér teraszán:

És amikor letudtuk az aznapi kulturális programot... Most már irány a kedvenc boltunk! :P

És ami ezután történt arról egy új bejegyzésben fogok beszámolni... :D

Puszi!

Hello!

Nos, a vizsgákon túl vagyok. A jegyeket csak holnap tudom meg, de azért leírom a véleményem. :)A matek sztem egész jó lett, bár nem hibátlan. A franciát nem tudom, inkább nem tippelnék. :P  Az orosz?! Jobb, mint a barátnômé, az tuti, de mivel párbeszédírásos feladat is volt, inkább nem nyilatkozom a várható jegyrôl... Pénteken volt a tesi "vizsga". A tanár remek ötletének köszönhetôen "body pump" órán vettünk részt, amit valahogy nagyon nem szerettem. Az edzô vagy 10-14 kilós súlyzókkal nyomatta végig az egy órát, minek köszönhetôen a vége felé már eléggé szenvedôs hangok hallatszottak a hangfalakból (mikrofonba nyögdécselt a pasi...). Mi persze beértük 2-4 kilókkal, a bátrabbak 5-8-at is bevállaltak, de sokan közülük elég hamar lecserélték a súlyokat kisebbre. De amúgy nekem még így is sajgott mindenem az egy óra végére. Azt hiszem ez sem lesz a kedvenc sportom.
Egy sokkal jobb téma jön: a vasárnapi énekkari koncert! Sajna ez volt az utolsó, de épp ezért talán a legjobb is. Farmer-egyenpóló összeállításban énekeltünk úgy másfél órát (+ a kicsik felet), és nagyon jó volt a hangulat. :) Kaptam finn zászlót, mindenki agyba-fôbe ölelgetett, Natalia meg sajnálkozott, hogy jövôre már nem leszek itt. Jó buli volt! Nagyon fog hiányozni ez a jó kis banda!!!
Hétfôn Bonnie-val a Hong Kong-i barátnômmel elmentünk Hämeenlinnába, ahol megnéztük a várat, aztán irány egy pizzéria, majd... shoppingolás! Beújítottam pár nyári ruhát, ugyanis akármilyen hihetetlen: Finnországban is lassan itt a nyár! Olyan szinten hozzászoktam már az itteni hômérsékletekhez, hogy 25 fokban már rosszul vagyok a hôségtôl... Mi lesz velem Magyarországon?! A szaúd-arábiai nyaraláson meg egyenesen meg fogok halni!!!! Ááááááá!!!
Kedden reggel közöltem a társ.ism. tanárral, hogy nem tudok neki finnül esszét írni, úgyhogy kaptam egy lehetôséget, hogy otthon írjak vmi angolul. Az általa adott vizsgapapíron szereplô témákhoz nem tudtam mit hozzászólni, úgyhogy inkább írtam egy összehasonlítást a magyar és a finn politikai rendszerrôl. Sztem egész jó lett. És amúgy elég sok újat tudtam meg most, hogy utánanéztem a dolognak. :) Egy tuti: nem fogok megbukni! Jipppppíííííí!!!!!!
Rjazból a vizsganap reggelén a ha´rom munkából csak a borosüvegbôl gyártott gyertyatatrtóm volt kész, plusz meg volt rajzolva a második munkám alapja: egy híres festményen kellett kicserélni az emberke fejét egy állatéra. Nah, nekem van egy XIV. Lajos francia királyom, akinek medvefeje van. XD Sztem jó lett, bár nem túl pozitív, hogy színesceruzákat használtam festék helyett a végén. Nem tudok festeni, és az elôzô napi többórás munkámat (rajzolás) nem akartam azzal elrontani, hogy összepacázom a képet. De azért talán megfele majd a tanárnak. Plusz a végén kb. 10-15 perc alatt csináltam egy... asszem fotómontázs a neve magyarul, de a fene se tudja... A lényeg, hogy kész mindhárom munkám. :P
Ma volt a témanap, amin az én csoportom megnézett egy lovardát. Ez olyan aprócska lovarda, hogy az alapterülete 300 hektár, ahol 5 istálló van 200 lóval, plusz 4 fedett lovaglópálya, ebbôl 2 fûthetô, amin télen itt elég jól jön. Van itt egy.két elég ôrült dolog is, pl. szauna és szolárium a lovaknak... Egy-két ember hangosan felröhögött, amikor ezt meghallotta... :P Késôbb lovagoltunk is egyet, mindenki kb. 10-15 percet, ami így fél év kihagyás után elég is volt ahhoz, hogy jelenleg mindenem fájjon... De azért jó nap volt. Holnap tavaszünnep és dogaosztás, 9-tôl kb. délig leszünk suliban. Jó, mi?! :D Nah, most megyek!

Puszi mindenkinek!

Sziaszrok!

No niin, mirôl is akartam írni? Jah tudom már! Képzeljétek ma van az utolsó normális sulinap. Borzalmas belegondolni, nem?!
Nah szóval, ami az utolsó bejegyzés óta történt... A tanárok egy része és egy nagy csoport diák Rómában volt egy hétig, úgyhogy a társadalomismeret óráinkat egy fiatal srác tartotta. Ez nem épp pozitív, mert nem magyarázott annyit = gyorsabban haldtunk. Az eredeti tanárral több, mint egy hónap alatt 5 és fél fejezetet vettünk a könyvbôl, ezzel a sráccal egy hét alatt jutottunk el eddig a szintig. Szóval neki köszönhetôen most az egész könyvet be kell vágnunk a vizsgára... Elég valószínû, hogy egy feladat normális megoldására sem leszek képes (pláne ha esszé is lesz), de talán a tanár megkegyelmez majd egy "átment" minôsítéssel. Legalábbis ôszintén remélem. :S
A többi tantárgyból azért jobb a helyzet: oroszból végeztünk a könyvvel, matekból rengeteget tanultam a vektorokról (pontosabban arról, hogyan számoljak velük koordináta-rendszerben), a francia király, a tesit egész jó, a rajz viszont kicsit lassan halad kreativitás híján, de azért az is meglesz majd valahogy. A rajz az uccsó vizsgám, úgyhogy még van idô mindent befejezni. :) Nah, és akkor eljutottam a vizsgahéthez: holnap matek, szerdán francia, csütörtökön orosz, pénteken tesi, jövô kedden társ. ism., szerdán rajz.
Jövô csütörtökön lesz egy ún. "teemapäivä", ami "témanap"-ot jelent. Többféle programra lehetett jelentkezni, én lovagolni megyek. (Végre, fél év kihagyás után! :P) Majd pénteken "tavaszünnep", ahol meginterjúvolnak majd finnül, valamint aznap visszakapjuk a vizsgákat, és ezzel szinte vége is. 31-én megkajuk a "bizit", aztán mindenki megy amerre lát. Nekem pedig megkezdôdik a pontosan 3 hónapos nyári szünetem. :)
Ezen a héten vasárnap lesz az utolsó énekkari koncertünk, ami azért lesz vicces, mert egy dalhoz írtunk egy saját szöveget az írországi kirándulásról. Naggyon komoly lett! XD Szerintem a szülôk, fôleg akik velünk voltak, imádni fogják! :D
Viszont erre a hétvégére van még egy programom: pakolás. Anyuék június 7-én jönnek majd, hogy hazavigyék a cuccom nagy részét, szóval két nagy és egy kis bôröndöt kéne bapakolnom addigra. Ami több mint valószínû a legegyszerûbb rész lesz. Elôbb szelektálni kell a cuccokat! Nah, az szép lesz! Képzelhetitek mennyi cuccom lett itt egy év alatt! Rengeteg papír! Áááááá!!! Bele fogok ôrülni mire végzek! Bár lehet, hogy a kedves sulitársak által a hátam mögött bömböltetett orosz diszkózene elôbb megôrjít... XD Soha nem gondoltam volna, hogy eljutok idáig, de jelen pillanatban visszasírom anya CD-it! Edi! Addig örülj, amíg anya csak orosz pop-ot hallgat! Most már tudom, hogy van annál rosszabb! :P
Nah, most asszem mennem kell. Nem bírom már sokáig a számítógép-teremben... (Már a finn diszkózene gyönygyszemeit élvezik ezres hangerôn a fiúk-lányok...) Puszi mindenkinek, majd hét vége felé megpróbálok írni!

Pussszzz!

Sziasztok!

A múltkori bejegyzésbôl kifelejtettem annyit, hogy végre megkaptam a kész kerámiamunkáimat, íme egy kép róluk:

Hát igen, nem vagyok egy nagy mûvész, de ennyi azért elég volt ahhoz, hogy megkapjam az "átment" minôsítést. :) Valamint anya kommentjére, miszerint megnôtt a hajam, szintén egy képpel reagálnék:

Itt talán még jobban látszik... :P Amúgy ez a punnyadás a dublini reptéren c. kép egy részlete. :D

Huh, vazze, a csaj aki mellettem ült az elôbb, Magyarország-térképet tartott a kezében... Mihez kell az neki?! Ez most eléggé piszkálja a fantáziámat... De megkérdezni sajna már nem tudom, mert lelépett a csajszi... Annyi szinte biztos, hogy hallott tôlem egy elôadást Mo.-ról decemberben, de akkor is! Minek neki egy részletes térkép?! Áááááá!!!
Mindegy, megyek tesire... Amerikai foci lesz ma... Jó, mi?!

Na pussz mindenkinek, és tessék kommentelni az elözô bejegyzéshez!!!

Sziasztok!

Már olyan régen nem írtam, hogy alig emléxem vmire... De azért megpróbálom leírni, mik történtek. :) Kezdeném a sulival. Az uccsó bejegyzés másnapján usziba mentünk, ami csak azért volt vicces, mert addigra már eljutottam az egyéves kihagyásig. Furi volt újra próbálkozni a különbözô úszásnemekkel. Hátúzsással egész jól boldogultam, de a többi kicsit fulladozósra sikeredett. :P De azért túléltem és ez a lényeg. :) 25-én röplabdáztunk. A labdajátékokat mindig is utáltam, ehhez meg különösen nincs tehetségem... Enyhén szólva bénáztam. Az vigasztalt, hogy akkor már csak egy tesióra volt hátra, aztán Írország. Na de az az egy tesióra kosarazás volt... Valamivel jobban ment, mint a röplabda, mert ezt agyba-fôbe gyakoroltuk az elmúlt pár évben. De nem én lettem volna, ha nem történik valami baleset. Az egyik csaj orrba talált a labdával. Az orromnak semmi baja nem lett, de a szemüvegem kicsit furin állt utána... Úgyhogy óra után mentem az optikába, hogy beállíttassam az orrtámaszokat, mert bár cukin néztem ki, amikor a szemcsi az orrhegyemnél lefegett (tiszta titkárnô stílus), de valahogy nem sokat láttam. Hétvégén meg hétfôn pakoltam, kedden reggel oroszra még bementem, a többire már nem, ugyanis az igazgatótól kunyerált engedély alapján aznap már nem kellett suliba mennem. :) Délután 5-kor találkozó a belvárosban, búcsú a fogadócsaládtól és irány a busz a barátnôkkel. :) Helsinkibe az út kb. másfél-két óra, aztán a reptéren becsekkolás, kiakadás, hogy hiába mentünk a pulthoz párosával, a gép totál különbözô részére kaptunk helyet, majd mikor bejutottunk a duty free-részlegre egy ideig shoppingoltunk, aztán inkább csak unatkoztunk. A gépen a helyek többsége a miénk volt (kb. 70 fôs csoport voltunk, ebbôl 25 felnôtt), úgyhogy sikerült minden családot egy helyre ültetni, bár ezzel enyhén szólva az ôrültbe kergettük a stewardess-eket. :P Az AerLingus egyik Airbus 320-asával mentünk (ezt fôleg apának írom:P ). kb. 3 ór volt az út, de mire végül a dublini hotelhez értünk, már majdnem éjfél volt... A barátnômmel, Heinivel voltunk egy szobában. Eléggé fáradtak voltunk, úgyhogy a következô fotó már reggel készült. Senki ne merje azt mondani, hogy nem vagyok cuki rajta! :P

 Reggel ír idô szerint fél 8-kor reggeliztünk, aztán egy kis punnyadás, majd megpróbáltuk újra bezárni a bôröndöket és 9-kor irány Cork! Cork a második legnagyobb ír város, és a sziget déli részén van. Nagyjából délután 4-re értünk oda, mert útközben megnéztük a Rock of Cashel nevû várat, ami nagyon érdekes volt, de borzasztóan fújt a szél. A vár kápolnájában tartottunk egy spontán koncertet a jelenlévôknek, majd irány egy étterem, ahol kaja után szintén énekeltünk egyet. Szerintem a pincérek a végén többször mondták hogy "thank you" mint mi! :) Itt van néhány kép a Rock of Cashelrôl, na meg persze rólam. :P

Miután megérkeztünk Corkba, elfoglaltuk a szobákat, majd volt egy kb. egyórás gyakorlásunk, aztán vacsi, amire én vega kaját kértem, és anyát sikerült is megijesztenem azzal, hogy közöltem a telóban: nagyon ízlett. :) Kaja után sétálni indultunk. Ôk itt az a csapat, akikkel a legtöbb idôt töltöttem Írországban: Tanja, egy orosz származású zongoratanárnô; Heini, az itteni legjobb barátnôm; Janne, Heni kisöccse (kezében finn zászló, csak hogy könnyen beazonosíthatók legyünk); Karita, ô is énekkaros; Leena és Tiina, Heini anyukája és huga; Pekka, Heini apukája; és Henna, szintén énekkaros barátnôm.

Cork.

A következô kép anyának van itt, akitôl annyiszor hallottam már a "Ne ülj az ablakba!" c. felszólítást. XD

Másnap megint fél 8-kor reggeliztünk, aztán rövid próba és irány a City Hall, ahol egy ír gyerekkórus-verseny meghívott vendégeiként szerepeltünk. Kemény 12 percet kaptunk. Meg volt adva, hogy 12.37-tôl 12.49-ig lehetünk a színpadon... Ezen elôször jót röhögtünk, de aztán a versenyt hallgatva kezdtük tényleg komolyen venni az egészet. Íme egy csoportkép a koncert elôttrôl. Ki talál meg? :P Annyit segítek, hogy a nagyok között vagyok. XD

Koncert közben: (Itt is lehet keresgélni engem...)

A koncert után átöltözés a buszbana következö fellépéshez, aztán mentünk kajálni, majd jött kb. egyóra szabadidô. Amíg barátnôim a ruhaboltokat túrták, én inkább ellátogattam egy antikváriumba. Az eladóval (kb. 60 éves férfi) elég hamar összebarátkoztunk. Közöltem vele, hogy délután 4-kor pont a boltja mellett lesz egy koncertünk, erre ô megígérte, hogy kijön meghallgatni minket. Eredeti tervek szerint kb. 20 perces lett volna a koncert, de mivel jó volt a kedvünk és nagy a repertoárunk, majdnem egy órán át énekeltünk. Voltak, akik eredetileg vásárolni indultak, de aztán végül az egész egyórás koncertet végighallgatták. Ez sztem elég komoly sikernek könyvelhetô el. :) Valószínûleg az tetszett nekik a legjobban, hogy láthatóan élveztük az éneklést... A koncert után visszamentem a könyvesboltba, mert az eladó tényleg kint ült végig az üzlet elôtt, ahogy ígérte, és a kérdésemre azt válaszolta, hogy nagyon tetszett neki és reméli, hogy egy nap híres énekesnô leszek, mert szeretné elmondani az ismerôseinek, hogy ô bizony találkozott egy hírességgel. Majd ezután azt mondta, hogy reméli, hogy visszamegyek még Corkba és egy randit kért tôlem 10 év múlvára! Komoly a fazon, nem?! ô lesz már vagy 70 éves addigra! XD De angon aranyos volt, jót beszélgettünk... :)
Itt van egy-két kép a koncertrôl:

A ruhákkal kapcsolatban annyit, hogy a barátnôim a poncsót csak terítônek hívják... Jah, és amúgy van énekkaros pólóm, pulcsim és táskám is. :D Nagyban nyomatjuk ám! :D Jah, és van énekkaros medál is, amit a koncertekhez kölcsönbe kaptunk, de majd sztem megveszem azt is az év végén...

Nah, szóval a koncert után vissza a szállodába kajálni, aztán jött a buli. Ugyanis ez a nap mákus elseje volt, amit itt Finnországban Vappu-nak hívak, és az az aprócska tény, hogy Írországban voltunk nem tartott vissza minket az ünnepléstôl! A Vappu a munka, a fiatalok és a tavasz ünnepe, úgyhogy igenis komolyan vettük, hogy ezt nem szabad kihagyni. A buli a hotelben volt, ott, ahol elôtte a próba. "Belépô" is volt: két lufi. Legtöbben az arcukra kapták, néhány felnött a kézfejére. Gondolom ezt most nem értettétek. Azt engedték csak be a terembe, aki hagyta, hogy lufit fessenek az arcára vagy a kezére. Így készült:

És az enyém ilyen lett:

A barátnôimmel:

A buli igazából olyan játékokból állt, ahol éneklni kellett. Nagyon jó volt a hangulat, és ha nem panaszkodnak a hangzavarra a hotelban, akkor valószínûleg hajnalig bírtuk volna...
Néhány jó kis kép a buliról:

Nah, ezt a következô képet talán meg kell magyarázni. Az volt a játék, hogy minden csapat kapott egy nagy lufit, az volt a csapat színe. A terem közepén volt egy halom kis lufi, rajtuk betûk. A vastagon írt betûk voltak a szavak kezdôbetûi. És a lufikat helyes sorrendbe rakva egy értelmes mondatot kellett alkotni (finnül vagy angolul). Minden mondat az egyik általunk énekelt dalból volt. A leggyorsabb csapat gyôzött. A végén pedig mindegyik dalt elénekeltük. MI NYERTÜNK!!! :D

Jah, a képen érdemes megnézni a srác frizuráját. Cuki, nem? Asszem a huga csinálta... Valamint pár képpel feljebb jól látható a vadiúj fülbevalóm... :)

Nah, másnap már 8-ra halasztottuk a reggelit, aztán irány Douglas, egy másik város, ahol a könyvtárban énekeltünk kb. fél órát. Nagyon jó volt, az embereknek tetszett, volt aki a musical-dalokat vagy a Lat rose of summer c. ír népdalt énekelte velünk. :)

Hennával. :)

A koncert után továbbmentünk Kinsale-be, ahol megnéztük a Charles Fort nevû erôdítményt, aminek elvileg a kikötôt kellett volna védenie egy háborúban, de a tervezôk valahogy nem vették észre a hegyet a tengerrel ellentétes oldalon, ahonnan elég könnyen támadható volt a vár. Porig alázták a várvédôket az elsô és egyetlen Kinsale-i csatában. Ma amolyan múzeumként veszik hasznát. Íme néhány kép:

A kezemben százszorszép van, ami a finneknek enyhén szólva furcsa virág volt... :)

Ez a mozaikszerû vmi a vár alaprajzát mutatja.

Hát nem aranyos?! :P

Aznap a várfalon ücsörögve ebédeltünk, amolyan piknik-jelleggel. Kaja után egy újabb spontán koncertet tartottunk, íme egy kép róla:

Ezután bementünk Kinsale városába. Ott végigjártuk az összes ruha- és szuvenírboltot, ami enyhén szólva az agyamra ment... De egyszer ez is belefér. :) Útközben összefutottunk pár skótszoknyás sráccal, akikkel egy közös fotót is készítettünk. Ebböl még nincs saját példányom, majd igyekszem elkunyizni Hennától a képeit. :) A várost járva láttunk jónéhány enyhén ittas emberkét, akik a kocsmák elôtt dölöngélve cigiztek, lévén hogy az ír kocsmákban tilos a dohányzás. Hát igen, nehéz az írek élete: kénytelenek választani, hogy leisszák magukat vagy megmaradnak azon a szinten, amikor még ki tudnak menni cigizni. :P  XD
Este miután vacsiztunk Corkban, elmentünk az ír National Chamber Choir koncertjére, ami nagyon érdekes volt. Ôk az egyetlen hivatásos kamarakórus Írországban, ha jól értettem... A koncert után zuhogó esôben sétáltunk vissza a hotelbe, ami csak azért volt fura, mert ragyogó napsütés volt a koncert kezdetekor. De erre két mondással tudok reagálni: "ha Írországban reggel 7-kor süt a nap, akkor 11-kor zuhogni fog az esô" és "Írországban akkor van jó idô, ha épp nem esik", azaz a 10 fokos szeles idô is simán jónak mondható. :)
Másnap szomorúan vettük tudomásul, hogy vége a kirándulásnak, már csak buszút és repülôút maradt hátra. A repcsi késve jött és még inkább késve ment, mivel borzalmas hangokat adott ki amikor épp indultunk volna. Életemben elôször féltem repülôn, de akkor nagyon. útközben is hallotuunk olyan dolgokat, amiket nem kellett volna, úgyhogy ez nem növelte túlzottan a biztonságérzetemet. De túléltük, semmi gáz. Helsinkibôl busszal mentünk Forssába. Aznap a barátnômnél aludtam, mert a fogadócsaládom nem volt otthon. A barátnômék kocsija pedig a rendôrség parkolójában volt, lévén, hogy az apukája kutyás rendôr. Nagyon aranyosak voltak, körbevezettek, fényképeszkedtem az egyik épp szolgálatban lévô pasival és aztán irány Heiniék háza. Fél egy körül még vacsiztunk egyet, aztán szunyálás. Másnap elmentünk megnézni Tiinát, aki a sulis musicalben énekelt és hegedült, aztán hazavittek. A hugaim azzal fogadtak, hogy hétvégen vettek egy trambulint, ami  miatt valószínûleg az egész nyarat a kertben fogják tölteni. :) Én ugrálás helyett inkább mentem kipakolni és ezzel kb. meg is haltam a fáradtságtól. Hát ennyi volt Írország.

Azóta nem sok érdekes történt. Ezek egyike a finn baseball-lal való megismerkedésem. Inkább nem részletezném. Szerintem sokan tudják, hogy még teniszütôvel is sokszor a labda mellé ütök, akkor most képzeljétek el, mit alkottam a baseball-ütôvel... No comment. XD
A mostani az utolsó normális hetünk a suliban, jövô keddtôl másfél hét vizsga, aztán 2 bulis évzáró nap, majd 31-én szombaton megkapjuk a biziket és vége. Furi ebbe belegondolni. A hegedûsökkel lesz még egy koncert csütörtökön, az énekkarral 25-én és aztán már nemigen lesz mit csinálnom... Mit fogok én csinálni egész júniusban?! Valószínûleg halálra unni magam... Bár így legalább lesz idôm a HP5-re, ami az én kiadványomban 956 oldalas... Most olvasom a negyediket, plusz még egy-két másik könyvem is van, amit az Írországban vettem. :P Meg már vannak tervek a barátnôkkel is, szóval talán mégsem olyan reményetelen a helyzet, mint ahogy kinéz. Nah, de most mennem kell. 2 napomba telt megírni ezt a bejegyzést, remélem mindenki elégedett vele. És várom a kommenteket! Sajog a hátam a számítógép elôtt görnyedéstôl, úgyhogy két sort igazán írhatnátok cserébe! Elôre is köszi! :D

Puszi!

Hello!

Hát, most jöttem rá, hogy az utolsó, amirôl írtam, az az április 9-i új jakso-kezdés volt... Akkor most megpróbálom onnan folyatani. Szóval még aznap, 9-én volt egy kis koncertünk Eelivel, egy hegedûs kisráccal. Jól sikerült annak ellenére is, hogy mindketten betegek voltunk. :) Másnap semmi említésre méltó nem történt, max. annyi, hogy onnantól kezdve már sajna lecke is van... :P Pénteken (11-e) a suli a szokásos volt, de délután ért egy meglepetés: a család elfelejtette megemlíteni, hogy a hugaim a hétvégét a nagyinál töltik, ôk meg dolgozni fognak. Én meg szerveztem programot magamnak, úgyhogy unatakoztam... Bár azért valami jó is volt ebben: a fogadószüleimnek kivételesen volt idejük rám. :) Péntek este szántak rám kb. egy-másfél órát, és mivel 90%-ban finnül társalogtunk végre a fogadóapum is észre vette, hogy tudok (valamennyire) finnül beszélni. Hát igen, ugye milyen meglepetések tudják érni az embert, ha kivételesen odafigyel a másikra?! Na jó, ez gonosz volt... De egyben igaz is. :P Szóval hétvégén halálra untam magam. Néha ezt is ki lehet bírni...
Hétfôn vmi elôadás volt a suliban, ami miatt elmaradt a társ. ism. és a tesi órám. Tesi helyett a barátnômmel befejeztük a francia párbeszédünk megírását, amit a másnapi órán olvastunk fel. Itt jött pár uncsi nap, amibôl nem sokra emlékszem, aztán csütörtökön duplatesin konditerembe mentünk... Hát az komoly volt! Igaz, mi Niinával nem vittük túlzásba a dolgot, de akkor is jó volt. :) Pénteken megírtam az elmaradt matek (kordináta-geometria) vizsgámat meg volt egy francia szódogám is. A vizsga hibátlan lett, a szódoga meg olyan felemás... De nem gáz. :) Hétvégén megint volt egy hangulati mélypontom, mostanra már azon is túljutottam. Inkább nem részletezném, elég volt anyát aggasztani a részletekkel...
Nah, és nagy nehezen lejutottam ehhez a héthez. Hétfôn tesin táncoltunk és minden csoportnak össze kellett állítania egy saját koreográfiát. Sztem mi voltunk a legjobbak. :) Tegnap megint csak a tesi volt érdekes, ugyanis ember-piramisokat csináltunk. Vagy legalábbis így fordítanám le a finn megnevezést. Jókat röhögtünk, miközben egymásra állva különbözô alakzatokat próbáltunk létrehozni, de azért nem volt olyan jó érzés megtaposni a barátnôimet. :) Ma van az a nap, amikor visszakapjuk a vizsgáinkat, én eddig visszakaptam a matekot (hibátlan) és a franciát (150-bôl 147+ pont). Még a rajz és ének eredményekre várok. Nah, most mennem kell. Kicsit sietôs lett ez a bejegyzés, de azért jobb a semminél. :P

Puszi!

Ui: Itt van néhány kép a svéd szuveníreimrôl.

A könyvjelzôk:

A póló:

Ui.2: Az énekbôl és rajzból is 9-est kaptam!!!! Jippíííí!!!! :D

Hello!

Nos, újabb másfél hétnyi beszámolóval lógok... Ott kezdeném, vasárnap (6-án) a barántôm hívott, hogy az ô közvetítésével meginterjúvolt énektanár azt óhajtja, hogy bemenjek a vizsgára (a német csajnak nem kellett, brühühü). Szóval hétfôn korán keltem, reggeli után Strepsils a torkomra, aztán irány a vizsga! Az egész élméleti és írásbeli volt, finnül. Sebaj, egész tûrhetôen sikerült, sztem. A tanár ezen kívül íratott velem egy fogalmazást, a dogám üres felét pótolandó. :) Majd jött az "aki akar játszhat vagy énekleht nekem valamit a vizsga után"-rész. Én a zongorázást inkább kihagytam, köszönöm. :) Viszont énekeltem neki egyet a jó kis repedt-fazék-hangommal. (Igaz elôtte még egy strepsils-t elszopogattam.) Az "a csitári hegyek alatt"-ot énekeltem, mivel az általam cd-n bemutatott angol nyelvû Ignite-verzió után gondoltam biztos érdekes lesz... Jobban belegondolva sokkal normálisabb hangot sikerült kipréselnem magamból, mint a korábbi torokgyulladásim idején. Szóval én elégedett voltam vele. A fene tudja hányas lesz a vizsga, de én mindent megpróbáltam. Jah, és ez volt az elsô vizsgám, amihez nem kaptam angol fordítást... :) Azt meg már csak zárójelben teszem hozzá, hogy annál a feladatnál, aholo csoportosítani kellett a hangszereket, én súgtam a finn barátnômnek! :P Szóval jó kis nap volt. Délután kúráltam a torkomat, meg tanultam a másnapi francia dogára... Asszem. A fene sem emlékszik már! Az is lehet, hogy zenét hallgattam, tv-t néztem vagy gépeztem. :) De az tuti, hogy egy kicsit azért tanultam is: :P
Szóval kedden volt a francia doga, amire 5 perc késéssel sikerült megérkeznem, mivel enyhén szólva utálom a reggeleket! A doga nem volt nehéz, bár elôször megleôdtem azon, hogy száz-szavas fogalmazást is kell írni, de végül is sztem jó lett. Délután nem emlékszem mit csináltam, sztem próbáltam lélekben feldolgozni, azt a tényt, hogy szerdán elkezdôdik az ötödik és egyben UTOLSÓ jakso... :( Nagyon gyorsan elment az idô... De hát ez van, azért az még vigasztal, hogy bár a sulinak vége lesz május 30-án, nekem még azután is lesz itt 4 hetem. :) (Ma épp jó a kedvem, úgyhogy most az vigasztal, hogy van még idô. Amikor meg épp elegem van a világból, akkor meg jön a "már nincs sok hátra"!)
Szerdán tehát elkezdôdött az új jakso:
1. Matekon a vektorokról tanulunk. Végre egy olyan témakör, amirôl eddig nem tudtam sokat! :D A tanár a szokásos ôrült fazon, az egyik kedvenc tanárom itt. :)
2. Van egy yhteiskuntaoppi nevû tantárgyam is, amit nagyjából társadalomismeretnek fordítanék le. Az állam felépítésérôl, feladatairól tanulunk meg van benne egy jó adag politológia is. Érdekes. Nem gondoltam volna, hogy valaha eljutok addig, hogy ez is érdekel, de most megtörtént. Itt valahogy mindent másképp tanítanak. Bár annak, hogy egy ilyen tantárgyat otthon tanítani lehessen az kellene, hogy ott is olyan rendezett legyen a politikai helyzet, mint itt. Szóval örülök, hogy ezt is kipróbáltam, mert így egy normálisan megszervezett államról tanulok. :) Az óra amúgy úgy kezdôdött, hogy a tanár a lányokat engedte be elôször, hogy nekünk tutira jó helyünk legyen, aztán névsort olvasott és kideült, hogy a hiányzókkal együtt sokkal több a diák, mint a pad. Ez azóta rendezôdött, többen átmentek egy másik csoportba. Majd miután ez is oké lett bemutatta a könyvet: "így néz ki elölrôl, ilyen a hátlapja és ilyan hangja van, ha leesik" majd ledobta a tanári asztalra. XD Ôrült egy hapsi, de ezt már tudtam, mert ô is velünk volt a decemberi sulis kiránduláson Tallinnban. Ezért is választottam az ô óráját. :) Egész tûrhetôen értem, hogy mirôl van szó órán, de a kérdésekre azért még nem mernék válaszolni. De nekem ez már így is sikerélmény, mert a finn nagyon nehéz nyelv. :)
3. Francián most a különbözô országokról tanulunk, elsôként Finnországról... egy külföldi szemével. Minek következtében a tanár állandóan engem kérdezget, hogy "ez meg ez tényleg ilyen fura-e egy külföldinek". Néha tudok válaszolni, néha nem. Már nem érzem magam annyira külföldinek itt. Hozzászoktam az ôrültségeikhez, na. Vagy legalábbis a már említett mai jókedv ezt mondatja velem. Néha meg nagyon kiborulok, de az nem most van. :P Szóval a franciaóra érdekes, rengeteg új (vagy elfelejtett) kifejezést tanulok (újra), ami sztem jó. Ma speciel a szauna és kellékei témakör szavai tanultuk. :) Holnap viszont asszem egy finn szigetrôl (Åland)és egy közép-amerikai francia szigetrôl (Guadeloupe) kezdünk tanulni.
4. Rajzból a modern mûvészetek-kurzust vettem fel. Érdekes, ma épp egy üres boros-üvegbôl gyártunk babát. :) Egy undorító massza segítségével jópár réteg újságfecivel fedjük be az üveget, valamint ezekbôl a rétegekbôl csinálunk az üveg nyakára fej-formát, lévén, hogy az ember feje nem henger. Aztán ha a forma kész, majd megalkotjuk a baba kinázetét is, de ez még kicsit messze van. És a legvégén az üveg szájába gyertyát teszünk majd, szal a végére nem is baba, hanem gyartyatartó lesz... Nah, ezt jól megasszontam. Azért remélem értitek. :) Majd csinálok képet a végeredményrôl. XD
5. Így a végére felbátorodtam annyira, hogy tesit is beválasszak, úgyhogy most van egy kis izomlázam is. Nah, nem azért mert olyan megerôltetô lenne az óra. Itt a tanár semmire nem kényszeríti a diákokat, sôt volt egy "ki-mit-akar-csinálni-ezen-a-kurzuson" címû megbeszélésünk is. Elsô órán kapásból egy olyan sporttal kezdtünk, amirôl még nem is hallottam. Salibändi a neve, és nagyjából úgy tudnám leírni, hogy jégkorong jég és védôfelszerelés nélül, valamint a korkng helyett egy kis labda van. De hasnló ütôkel rohangáltunk fel-alá a két kapu között a labdát kergetve. :) Komoly volt az egész. :P Aztán volt tollasozás, konditerem meg step-aerobic. Továbbá lesz még úszás (1 óra, nem több), foci, kosár, baseball, amerikai foci, tánc, jóga-szerû vmi és még sok egyéb. A korábbi csoportoknak volt 1500 m futás is, de nekünk az is kimarad. :P Szóval igazán nem nevezhetô megerôltetônek a dolog. :)
6. Oroszból lassan a tankönyvünk végére érünk, pont annyi maradt, amennyi elég ehhez a kurzushoz. A 4. jakso-ban nem volt orosz, úgyhogy ismétléssel kezdtünk. Ketten voltunk az osztályban, akik elolvasták az eddig tanult fejezeteket, úgyhogy ketten tudtuk a válaszokat a kérdésekre. :) Azóta már a többiek is kezdenek formába jönni, de az elsô órán egyértelmûen mi voltunk az ászok egy Johanna nevû csajjal. :D
Hát, ez lenne amit az uccsó másfél hónapban tanulni fogok. Eddig nem szerettem a finn tavaszt, mert vagy hó volt vagy esô vagy füjt a szél, de az tuti, hogy mindig hideg volt. Tegnap viszont végre volt olyan meleg (talán 5 fok), hogyfelvehettem a vékony dzsekimet. Ma meg már egyenesen jó az idô, süt a nap és korán se kellett jönnöm (csak 10-re), úgyhogy ma nagyon jó kedvem van. Legszívesebben sétálnék egyet abban az erdôben ami az utca végén van és aminek a felfedezéséhez 8 hónapra volt szükségem, de ma finn órám van délután... Nem baj, az is jó. Majd sétálok holnap vagy holnapután. :) Amúgy tök szép helyen lakok, a ház a folyóparton van, és ha a parton sétálok kb. 2 percet beérek egy tök szép fenyôerdôbe. Eddig ezt nem így láttam, mert hideg volt és szar kedvem, de ma sztem lehetelen elrontani a kedvem. :D Huh, mindjárt kezdôdik a rajzórám, ahol megint azzal az undorító trutyival fogunk dolgozni, de ma még ezzel szemben is elnézô vagyok. Happy tavaszt mindenkinek!

Puszi!

Ui: Majd legközelebb írok egy kis kiegészítést a szerdától tegnapig történtekrôl! A hétvége, különösen a péntek este remek volt! De most mennem kell! Pussz!